8. rész

Elisabeth szemszöge:




Reggel  halk beszédre keltem fel. Ugy gondoltam hogy nem nyitom ki a szememet hanem egy kicsit hallgatózok.
- Nem kéne még elmondanunk neki. - felelte a parancsnok.
- Nem húzhatjuk az időt, előbb vagy utóbb rájönne, nem szeretném megtapasztalni a haragját. - suttogta az orvos. Eleget hallottamtudtam hogy itt valami nincs rendben. Ezért kinyitottam a szemem és felűltem.
- Mifolyik itt? - kérdeztem majd felálltam és eléjük léptem. 
- Felség. - hajoltak meg.
- Szóval?! - kérdeztem.
- Rossz híreket kell közöljek önnek. - hajtotta le a fejét a parancsnok.
- A lánya még nem ébrett fel. Ezáltal fel kell készülnie a legrosszabbra is. - hallkan mondta a szavakat az orvos. Le kellett üljek az ágy szélére és fel kellett fogjam a szavait. 
- Szóval azt akarja mondani nekem hogy a lányom nem fog felébredni? - suttogom a szavakat és próbaálok erősnek mutatni magam. A könnyeim már marják a szememet és félek hogy lefognak gördülni ezzel azt mutatnám hogy gyenge vagyok. 
- Sajnálom felség, de hogyha pár napon belűl nem kel fel akkor itt lesz a búcsú ideje. - mondja az orvos. - Engedelmével én mennék is. Ha bármi történne tudják hol találnak. - és azzal elhagyta a helyiséget.
- Parancsnok készitsék elő a hintómat ellátogatunk szeretett nővéremhez. - mondom és felállok.
- Igen is felség. - azzal kisiet a szobából. Közben átsétállok a másik oldalra és letérdelek, majd a füléhez hajolok Sophenak.
- Számtalanszor megigértem hogy óvni foglak és most megszegtem a szavam. Kérlek bocsáss meg ezért és minden tettemért. Mostantól nagyobb biztonságban leszel ígérem. Hamarosan vissza térek. - és egy csokot hintettem hideg arcára. Felálltam majd a szobámba siettem. Ott levettem a ruhámat és egyből beszálltam a forró vízbe. Éreztem ahogy izmaim ellazulnak, mély levegőt vettem éreztem ahogy a forró gőz átjárja a tüdőmet. 20 percig még biztos bennt ültem mert már éreztem ahogy langyosabb a víz. Megfogtam a lepedőt és magamköré csavartam és kimentem a szobába. Ott leültem a tükör elé és kifésűltem majd egy kontyba össze fogtam gyorsan majd az odakészített ruhát felhúztam. Egy sima egyszerű piros ruha volt mellé egy nyakék és a hozzáillő korona. A szobalányok segítségével felhúztam majd fogtam a köppenyem ami szintén piros volt és lassan lesétáltam az udvarra. Nem akartam az erőmet használni mert akkor legyengülök és így inkább a hintót válsztottam. Már hiányzott a nővérem meg a gyermekei ezért is látogatom meg őket és jól esen egy kis tanács is. Ahogy kinyitották a kaput elöttem beáramlott a téli hideg levegő, összébb húzom magamon a köppenyem. Gyorsan beszállok a hintoba és már megyünk is. Eljött velem két szobalány is akiket én kértem meg hogy tartsanak velünk átha valami történik. Úgy körülbelül 30perces volt az út mire odaéetünk. A kocsi áthajtott a nagy kapun és onnantól már lassabban mentünk. Volt időm megnézni hogy semmi nem változott itt talán több volt a fa a virág és a növényzet de minden ugyan ott volt, a nagy fa ami alatt rengeteget pihentünk ettünk és játszotunk. beértünk a kapu elé majd kinyitták az ajtót és kiszálltam belőle. Körűl néztem, majd hirtelen kicsapódott az ajtó és kifutott egy szőke haju kislány  aki egyenesen hozzám futott.

- Lucy lassabban. - hallotam meg távolról nővérem hangját.
- Szia drágám. - gugoltam le hozzá hogy a karjaimba vonhassam.
- Elisabeth néni dejó hogy itt vagy már nagyon hiányoztál. - mondta vékonyka hangján.
- Jaj ti is hiányoztatok nekem. - mosolyodom el habár ezt ő nem láttja.
- Na végre, téged is látni? - hallottam meg nővérem Ella hangját aki az ajtóban állt. FElnéztem rá és észrevettem hogy semmit nem változott bőre feszes és tiszta és hibátlan. Vörös derékig érő haja kivolt engedve és egy kisebb korona volt rajta. Tökéletes alakján egy tűrkiszkék ruha volt derekán egy halvány rózsaszín szallag volt kötve.
- Jöttem ahogy csak tudtam. - mentem hozzá megölelni.
- Gyere igyunk meg egy forró teát és mindent elmesélsz. - karolt belém és bevezetett az előtérbe ahol levették rólam a köppenyem majd bementünk egy szalonba ahol ott várt a forró tea. 
- Na mesélj mi történt veled az elmúlt években. - vette fel a teát egy kortyolt egyett belőle és kiváncsian förkészte az arcom.
- Rendben, de előre szólok hogy hosszú lesz. - mondom neki.
- Nem baj én ráérek. - mosolyog. És belekezdek elejétől a végéig. Elmeséltem hogy hogyan történt az egész hogy hogyan ölték meg Edet és Lucast és hogy ki. Ennél a résznél vissza gondoltam és nem bírtam tovább elsírtam magam. Azt is elmeséltem hogy az erőmet gonosz dolgokra fordítottam és bántottam mindenkit,  hogy mi történt Sopheval, egyszóval mindent. Amikor a végére értem Ella csak meredten bámúlt maga elé.
- Kérlek mondj valamit! - kérlelem remegő hangon.
- És az erődet miért fordítottad rosszra? - kérdi.
- Én csak nem tudom. Talán így fejeztem ki az érzelmeimet akkoriba, de szeretnék ezen változtatni és a segítségedet szeretném kérni. - reményteli pillanattal nézek szemébe.
- Én szívesen segítek neked. - mondja mosolyogva.
- Köszönöm Ella. - könnyezik be a szemem.
- Beszéljünk egy kicsit a jövödről. Ugye tudod hogy ha Sophe nem ébred fel akkor kell találnod egy férjet és szülnöd kell egy új trónörököst. Mert egy trónörökös megerősítheti a királyságodat. - mondja komolyan.
- Igen tudom, de várjunk még ezzel én bízom benne hogy fel fog ébredni. - reménykedve mondom.
- Rendben. - mondja sóhajtva. 
- És ti hogy vagytok? - kérdem mosolyogva.
- Oh..hát mi is megvagyunk. Robin éppen vadászni van a fiukkal. Tanítja őket íjazni. - mondja.
- Már kiváncsi vagyok rájuk is nagyon rég láttam őket is. - mosolygok.
- Hát igen Andy kész felnőtt mostfogja tölteni a 18. születésnapját. Ben 15 éves és hát a kicsi Lucy 5 éves. Andynek tartunk egy bált és szeretnem ha te is eljönnél. A meghívón minden rajta lesz. - mondja.
- Persze hogy eljövök, de nekem lassan indulnom kell. - mondom.
- Ragaszkodom hozzá hogy itt maradj vacsorára. - áll fel mosolyogva.
- Rendben itt maradok. - mondom.
- Gyere menjünk, mindjárt itt vannak és tálalják is a vacsorát. - és már megyünk is lefele. Ahogy közeledünk hangokat hallunk miszerint már itt vannak. 
- Te maradj itt, legyél nekik meglepetés. - mosolyog, majd elindult le a lépcsőn hogy üdvözölje őket.
- Na hogy ment, fogtatok valamit. - hangjából hallom hogy mosolyog.
- Csak egy nyulat. - mondja kissé csalodottan asszthiszem Ben.
- Majd máskor biztosan fogtok valami nyagyobbat. - mondja Ella.
- Na de menyjünk mert farkas éhes vagyok. - már indult volna ha Ella nem fogja vissza.
- Várj egy kicsit, először is bejelentem hogy egy számomra fontos személy velünk fog vacsorázni. - mondja.
- Kicsoda? - a hang alapjábol Andy lehetett. Majd elindulok le a lépcsőn és megjelenik elöttem a kis család.
- Elisabeth néni? Te hogy hogy itt vagy? - fut felém Ben és megölel.
- Elisabeth néni de jó hogy itt  vagy. - jön oda Andy is és ő is megölel.
- Jöttem meglátogatni titeket és kellett beszéljek egy kicsit anyátokkal. Te jó ég hogy megnőtettek. - mondom mosolyogva.
- Sophe is itt van? - örül meg Andy. a kérdés hallatán egyből lefagy a mosoly az arcomról. - Valami rosszat mondtam? - kérdezi.
- Nem csak történt egy baleset vele és valószínüleg nem fog felébredni. - mondom neki.
- Ha bármibe tudunk segíteni csak szolj. - ölel meg Robin.
- Köszönöm. - ölelem vissza.
- Én majd eljövök meglátogatni ha szabad természetesen. - mondja Andy.
- Persze hogy jöhetsz, akkor jössz amikor csak akarsz. - ölelem meg.
- Ben szolj a hugodnak hogy jöhet vacsorázni. - szól neki Ella és már futot is fel a lépcsőn.
- Mi addig várjuk meg őket az étkezőben. - mondja Robin, majd bevezetett. 
Leültünk az asztalhoz és vártuk hogy feltálalják, jözben a két gyerek is csatlakozott hozzánk. És ahogy rájuk néztem sugárzott belőlük a szeretet és a boldogság. Volt amikor mi is igy gyűltünk össze, de annak már vége. Elmélázásomból a szakácsok zökkentettek ki amikor elém rakták a tálat.
- Hát akkor jóétvágyat mindenkinek és köszönjük Elisabeth hogy velünk vacsorázol. - mondja Robin.
- Máskor is jönnék ha nem zavarok. - mondom rájuk nézve.
- Oh drágám te sosem vazarsz, hiszen családtag vagy. - mosolyog rám Ella.
- Köszönöm. - mondom szemébe nézve. Lassan el is fogyasztottuk az ételt és útra készen álltam.
- Vigyázz magadra hugom és gyere el minél hamarab, lehetőleg akkor már Sophet is hozod magaddal. - mondja szemembe nézve majd megölelt. 
- Vigyázzatok ti is magatokra. - suttogom fülébe. Ezután megölelem Robint majd a gyerekeket. És kilépek a hideg téli levegőbe. Beszállok a hintóba és elindulunk haza. Jót tett nekem ez a családias hangulat, régen volt ilyenben részem. Igaza van Ellának is hamarosan férjet kell találjak ha Sophe nem épül fel, de ezt még megbeszélem a parancsnokkal. Ezekkel a gondolatokkal és meg megannyival szundítottam el. 

Elisabeth ruhája

Koronája

És nyakéke

Ella koronája

És ruhája