Reggel a madarak csicsergésére ébredtem úgy mint máskor. A szememet kinyitottam és az ablakkal talaltam szembe magam ahol megcsodálhattam az őszi tájat. Mindig is imádtam az őszt, lenyűgöznek a színei amiben pompázik a természet. Elfordítottam a fejem ahol még igaz álmát aludta a férjem. Végig pásztáztam az arcvonalát, szeme néha megrebbent piros telt ajkai kissé szét voltak nyilva. Reggel akárhányszor ránézek mindig eszembejut a megismerkedésünk napja. A mai napig mosolyogva emlékezem vissza.
" A mai nap is a szokásos tehendömmel indult. A lovaglással. Kislánykorom óta imádok lovagolni, főleg a természetben. Amíg visszaemlékeztem arra az időszakra amikor a szüleim mosolyogva nézték ahogy megülöm először a lovamat valami különös érzés fogott el. Úgy érzem ez a mai nap különleges lesz. Amint felszálltam a lovamra már vágtattam is a közeli folyóhoz. Miközben vágtattam csodáltam a terészetet a tavasz színeit és a tájat. Ezt anyámtól örökölhettem mert ő is nagyon szerettt a természetben lenni. A derengésemből a folyó zúgása zökkentett ki. Lassítottam majd a kedvenc fámnál le is szálltam. Nem messze észrevettem egy lovat, közelebb mentem és rájöttem hogy nem vagyok egyedül. Észre vettem egy kupac ruhát a földön és rájöttem h egy férfi van valahol a közelben. Közelebb mentem a lóhoz és megsimogattam majd egy nem várt hang szólalt meg mölülem.
- Segíthetek valamiben? - kérdezi egy mély férfi hang. Én azonnal megfordulok és szembe találom magam egy férfival pontosabban egy meztelen férfival. Haja a víztől le van simulva, tincseiből csöpög a viz. Szürkés kék szeme ragyok, szemöldöke felvan húzva, dús piros ajkai szét vannak nyílva, széles váll, kidolgozott has, formás lábak és a borostálya még férfiasabbá teszi őt.
Közelebb jön, majd felveszí a ruháít. Én meg pironkódva fordúlok el amig felveszí a ruháit. Amint készem van a kezét a vállamra helyezi és szembefordít magával és megkérdezi ujra.
- Segíthetek valamiben hölgyem? - kérdezi.
- Én csak erre szoktam lovagolni és megláttam a lovát.- mondtam zavarodottan.
- Ne legyen zavarban kisasszony. - mondja egy mosoly kíséretével.
- Bocsásson meg ha megzavartam magát úram. - mondtam egy kicsit feloldódva de még mindig zavarban voltam.
- Ugyan, szólitcson csak Eduardnak. -mondta mosolyogva. -Egyébként nem zavart meg semmiben kisasszony.
- Kérem szólítson csak Elisabethnek. - néztem szemeibe mosolyogva ami most meg szebben csillogott. "
Emlékezésemből egy mocorgás rántott vissza. Odakaptam a fejem, de csak a másikoldalra fordúlt. Lassan kiszáltam az ágyból. Felvettem a köntösöm majd az erkélyre léptem. Amint kiértem megcsapott az ősz hideg reggeli levegője. Ahogy a nap jött fel becsuktam a szemem és élveztem ahogy a sugarak simogatják a bőrömet. Az élvezetből egy ölelő kar rántott vissza kicsit megugrottam és kirázott ahogy a nyakamba hintett egy csókot.
- Jóreggelt szerelmem. - mormolta a nyakamba. Megfordultam karjaiban és belenéztem a gyönyörű szemébe amit oly rég ota szeretek. Akár hányszor csak belenézek mindig elveszek benne.
- Jóreggelt neked is.- mondom mosolyogva és egy apró csokot lehelek puha ajkaira.
- Mi ez jókedv kedvesem? - kérdi mosolyogva.
- Egyszerűen jol ébredtem és már várom az estét is. - mondom miközben befelé indultam.
- Áh az este reméljük sikeres lesz. - mondja egy sokat jelentő mosolyal.
- Én még korainak tartom ezt az egészet hisz még fiatal, de be kell tartanom a hagyományokat. - sohalytva ülök le az ágy szélére.
- Ne aggodj kedvesem minden nagyszerű lesz, biztos akadni fog egy lány aki kedveli majd. - mondja mosolyogva. És ezzel elhagyja a lakrészünket. Nem tartom jó ötletnek hogy most vegyen egy lányt el hisz még oly fiatal. De tisztelnem kell a hagyományokat. Az ajtó kopogása zökkentett ki.
- Fenség meghoztam a ruháját. - mondja Anne a szolgáló lány. Anne nagyon aranyos és fiatal még. Körülbelül annyi idős lehet mint a fiam.
- Gyere csak be. - mondom mosolyogva. Amint meglátom kezében a ruhát eláll a lélegzetem. Egy egyszerű ruha, de mégis nagyon szép.
- Ez egyszerűen gyönyörű ez a ruha. - mondom mosolyogva és végig simítok a ruha anyagán. Beléptem a paraván mögé és elkezdtem levetkőzni. Közben Annet kérdezgettem.
- Jól vagy Anne, olyan csendes vagy nem ezt szoktam meg. - lépek ki a paraván mögül és nézek a leányra aki csak a földet pásztázza.
- Én csak ma tudtam meg valamit amit már rég megkellett volna tudnom. - halkan mondja mint ha attól félne hogy bárki is meghallja.
- Micsodát, ugye tudod h nekem bármit elmondhatsz?! - mondom miközben a karját végig simítom majd felemelem az állánál fogva a fejét és ekkor könnyeket fedezek fel a szemében.
- Félek elmondani félek hogy fenséged megharagszik. - és egy könnycsepp folyik végig hófehér bőrén. Egy kicsit kellett gondolkozzak h rájöjjek hogy mi is a baja.
- A fiam? - kérdezem halkan és letöröltem a könnycseppjeit. És bólint egy aprót.
Régóta figyelem őket és rájottem az idők során hogy különleges kapcsolat van köztük. Szinte együtt nöttek fel. Anne olyan mint ha a lányom lenne, gyermekemként szeretem, de sajnos ezellen nem tudok mit tenni.
- Annyira sajnálom Anne, de nem tudok mit tenni. - közben magamhoz húzom a lányt és csititgatom.
A szívem szakad meg mert nem lehetnek együtt. Én pont ilyen lányt akarok a fiam mellé amilyen Anne.
-Tudom, na de menyjünk a reggeli tálalva van már. - húzódik el és egy mosolyt ereszt meg.
A kis asztalhoz megyek és felkontyozza a hajam és beletűz egy fejdíszt. Amint készlettem kinyitja elöttem a nagy fa ajtót és kilépek a hosszú folyosóra. Ahogy mentem elfogott egy furcsa érzés. Nem foglalkoztam vele hisz azon voltam hogy ez a nap tökéletes legyen. Elérkeztem a hosszú lépcsőhöz amin megannyi emlék van. Egy halvány mosoly futott végig az arcomon, de amint leértem a tronterembe egyből eltünt. Túl nagy volt a csend nem volt nyüzsgés olyan mint ha elnyelte volna a föld őket. Ahogy mentem az étkező felé csak a cipőm kopogását és a ruhám susogását lehetett hallani. Amint beértem megnyugodtam ugyan is csendben ettek. De csak a két gyermek. Amint beértem felkapták a fejüket.
- Joreggelt. - mondtam egy mosoly kíséretében. - Apátok holvan és hol vannak a többiek? - mondtam miközben leültem.
- Joreggelt anyánk. - mondták egyszerre.
- Szóval holvannak? - néztem rájuk kérdő tekintettel.
- Mindenki a bált intézi. - mondta Lukas.
- Értem, rendben és jól aludtatok? - emeltem fel a tekintetemet és legelőszőr lányomra néztem.
- Igen anyam szépeket is állmodtam. - mondta lelkesen csillógó szemekkel.
- És mit álmodtál? - mosolygok rá.
- Azt hogy egy mezőn vagyunk és piknikeztünk. - meséli boldogan.
- Ennek örülök. - egy mosoly kíséretében mondom
- Lukas veled majd beszélnem kell. - mondom komolyan.
- Miről szeretnél beszélni? - kérdezi.
- Ezt majd négyszemközt megbeszéljük. - mondtam neki.
- Jóreggelt neked is.- mondom mosolyogva és egy apró csokot lehelek puha ajkaira.
- Mi ez jókedv kedvesem? - kérdi mosolyogva.
- Egyszerűen jol ébredtem és már várom az estét is. - mondom miközben befelé indultam.
- Áh az este reméljük sikeres lesz. - mondja egy sokat jelentő mosolyal.
- Én még korainak tartom ezt az egészet hisz még fiatal, de be kell tartanom a hagyományokat. - sohalytva ülök le az ágy szélére.
- Ne aggodj kedvesem minden nagyszerű lesz, biztos akadni fog egy lány aki kedveli majd. - mondja mosolyogva. És ezzel elhagyja a lakrészünket. Nem tartom jó ötletnek hogy most vegyen egy lányt el hisz még oly fiatal. De tisztelnem kell a hagyományokat. Az ajtó kopogása zökkentett ki.
- Fenség meghoztam a ruháját. - mondja Anne a szolgáló lány. Anne nagyon aranyos és fiatal még. Körülbelül annyi idős lehet mint a fiam.
- Gyere csak be. - mondom mosolyogva. Amint meglátom kezében a ruhát eláll a lélegzetem. Egy egyszerű ruha, de mégis nagyon szép.
- Ez egyszerűen gyönyörű ez a ruha. - mondom mosolyogva és végig simítok a ruha anyagán. Beléptem a paraván mögé és elkezdtem levetkőzni. Közben Annet kérdezgettem.
- Jól vagy Anne, olyan csendes vagy nem ezt szoktam meg. - lépek ki a paraván mögül és nézek a leányra aki csak a földet pásztázza.
- Én csak ma tudtam meg valamit amit már rég megkellett volna tudnom. - halkan mondja mint ha attól félne hogy bárki is meghallja.
- Micsodát, ugye tudod h nekem bármit elmondhatsz?! - mondom miközben a karját végig simítom majd felemelem az állánál fogva a fejét és ekkor könnyeket fedezek fel a szemében.
- Félek elmondani félek hogy fenséged megharagszik. - és egy könnycsepp folyik végig hófehér bőrén. Egy kicsit kellett gondolkozzak h rájöjjek hogy mi is a baja.
- A fiam? - kérdezem halkan és letöröltem a könnycseppjeit. És bólint egy aprót.
Régóta figyelem őket és rájottem az idők során hogy különleges kapcsolat van köztük. Szinte együtt nöttek fel. Anne olyan mint ha a lányom lenne, gyermekemként szeretem, de sajnos ezellen nem tudok mit tenni.
- Annyira sajnálom Anne, de nem tudok mit tenni. - közben magamhoz húzom a lányt és csititgatom.
A szívem szakad meg mert nem lehetnek együtt. Én pont ilyen lányt akarok a fiam mellé amilyen Anne.
-Tudom, na de menyjünk a reggeli tálalva van már. - húzódik el és egy mosolyt ereszt meg.
A kis asztalhoz megyek és felkontyozza a hajam és beletűz egy fejdíszt. Amint készlettem kinyitja elöttem a nagy fa ajtót és kilépek a hosszú folyosóra. Ahogy mentem elfogott egy furcsa érzés. Nem foglalkoztam vele hisz azon voltam hogy ez a nap tökéletes legyen. Elérkeztem a hosszú lépcsőhöz amin megannyi emlék van. Egy halvány mosoly futott végig az arcomon, de amint leértem a tronterembe egyből eltünt. Túl nagy volt a csend nem volt nyüzsgés olyan mint ha elnyelte volna a föld őket. Ahogy mentem az étkező felé csak a cipőm kopogását és a ruhám susogását lehetett hallani. Amint beértem megnyugodtam ugyan is csendben ettek. De csak a két gyermek. Amint beértem felkapták a fejüket.
- Joreggelt. - mondtam egy mosoly kíséretében. - Apátok holvan és hol vannak a többiek? - mondtam miközben leültem.
- Joreggelt anyánk. - mondták egyszerre.
- Szóval holvannak? - néztem rájuk kérdő tekintettel.
- Mindenki a bált intézi. - mondta Lukas.
- Értem, rendben és jól aludtatok? - emeltem fel a tekintetemet és legelőszőr lányomra néztem.
- Igen anyam szépeket is állmodtam. - mondta lelkesen csillógó szemekkel.
- És mit álmodtál? - mosolygok rá.
- Azt hogy egy mezőn vagyunk és piknikeztünk. - meséli boldogan.
- Ennek örülök. - egy mosoly kíséretében mondom
- Lukas veled majd beszélnem kell. - mondom komolyan.
- Miről szeretnél beszélni? - kérdezi.
- Ezt majd négyszemközt megbeszéljük. - mondtam neki.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése