A reggeli után a gyerekek elvonultak tanulni én meg mentem megnézni hogy hogy állnak az előkészületekkel. Előszőr kint néztem körül hogy minden a helyén van-e. A kert csodásan fel lett díszítve a rengeteg fény még pompázatossá foglya tenni a kastélyt. Közben akik ott dolgoztak mind kedvesek voltak mosolyogtak. Amint megbizonyosodtam h minden rendben megy bementem a trónterembe. A csillárokkal pont akkor végeztek amint beléptem oda. Gyonyörű látványt nyújtott a gyertyák álltal bevilágított terem. A korlátoknál virágok voltak ami még pompázatossá tette az egészet. Amint körbejártam a helyhíneket megkerestem a fiamat. Amikor elértem a lakrészére nem találtam odabent merestem mindenhol de nem találtam. Ezért kirohantam az épületből megrémítve mindenkit de egy ,,semmi gondal" lezártam az ügyet. Csak egy selytésem lehetett hogy holvan. A folyónál. Ahogy közelebb értem hangokat hallottam, nagyon remélem hogy Lukas lesz az. A selytésem beigazódott és ő volt az, de nem egyedűl volt. Amint megláttam kivel van ott a lélegzetem elállt. Egyszerre voltam boldog és kissé dühös is. Dühös csak azért voltam mert ezt eltitolta előlem. A kép amit láttam hogy Anneval van és csókolóztak és szerlmesen bújtak egymás karjaiba. Ez a kis jelenet egyből elűzte a kis dühömet mert olyan volt mint ha magamat láttam volna és Eduardot. Elkezdtem feléjük sétálni, de amint meghallották hogy jön valaki szétrebentek és elállt a lélegzetük.
- Ti meg mitcsináltok itt: - vontam kérdőre őket, de belűl mosolyogtam.
- Anyám, mi csak beszélgettünk. - rémületet véltem felfedezni a hangjában. De egy legyintéssel elcsitítottam.
- Fenség, had magyarázzam meg! - kérlelt remegő hangal Anne. A könnycsepjei elkezdtek végig folyni az arcán.
- Nem kell semmit megmagyaráznotok, értem én hogy mifolyik itt. - mondtam egy halvány mosollyal az arcomon. És közelebb mentem hozzájuk.
- Fenség, bocsásson meg! - kérlelt.
-Anne kedvesem nincs miért félnetek én már az elején tuttam hogy van valami közös bennetek. - simítottam végig az arcán.
- Akkor támogatsz minket és eltöröljük az eljegyzési bált? - reményteli hangon szolt hozzám és átölelte kedvesét.
- Sajnálom Lukas, de ezt nem tehetem követnünk kell a hagyományainkat. - széztem rá szomorúan.
- De hisz most mondtad hogy támogatsz minket akkor nem értelek. - zavarodott volt és kezdett mérges lenni.
- Erről apádat kell meggyőzd abban ne reménykedj hogy áldásodat adja rátok. - mondtam neki.
- Ez nem igazság, mért kell a hagyományokat ennyire tisztelni és mért kell kényszer házasságot kötni, mért nem lehet szerelemből házasodni úgy ahogy ti annak idején? - kérdezte kiabálva.
- Azért mert Anne nem nemes. - nem akartam ezt mondani de tudja hogy igazam van még ha szívből szereti is. - Sajnálom Anne de nem házasodhattok össze addig ameddig a király bele nem egyezik.
- Rendben. - hangja alig hallható volt. De muszály bekeményítenem.
- Lukas menyj vissza és készülj el én addig Anneval leszek. - hangom parancsolo, de muszály.
Lukas bucsút vesz kedvesétől talán utoljára. Muszály beszélni Eduardal erről ez igy nem mehet tovabb hisz mégis csak a gyermekem akinek a boldogsága a legfontosabb nekem. Lukas felpattant a lóra majd elvágtatott.
- Anne ugye tudod hogy nem lehettek együtt? - kérdem.
- Igen, fenség. - hangja alig hallható néha meg remeg. Ezért oda megyek hozza és ölelő karjaimba vonom.
- Annyira sajnálom Anne, de minden tőlem telhetőt megteszek az érdeketekben. - és egy bitzató mosolyt eresztek meg felé.
- A király nem fog bele egyezni igaz? - kérdi és ram emeli különös zöld szemeit ami most könnyben úszik. Egy aprót bólintottam. A szívem szakad meg mert Annet ugy szertem mint ha a lányom lenne.
- Tudod a mostani énetek hasonlít egy kiályi párra. - mosolyogva mondom miközben a vizet pásztázom.
- Kire? - hangja kíváncsi és egyben bátortalan.
- Ránk. - nézek rá.
- Ezt hogy érti asszonyom?- kérdi
- Úgy hogy a mi szüleink is ellenezték a házasságot.- meredtem el a távolba.
- De maga nemesi rangu volt akkor miéert ellenezték? - kiváncsiság ülki rajta és egyben izgatottság.
- Azért mert a családunk ellenségek voltak és nem díjazták az együttlétünket, de egy idő után a család ujra békét talált egymás között és mi összeházasodhattunk. - emlékezem vissza mosolyogva. - De ez egy hosszú történet. Most pedig menjunk vissza és segíts ruhár választani. - felállok és ugy nézek rá mosolyogva.
- Ténleg? - izgatott lett.
- Igen menj, szaladj és mond a szolgáloknak hogy késítsék elő őket. - mosolyogva figyelem ahogy szalad is a kastély felé.
Lassan elindultam vissza közben gondolkodok hogy mit is mondhatnék Eduardnak. De semmire nem jutottam. Amint elértem a kapuig az őrök már fel is álltak ugy tűnik minden készen áll. Ahogy haladtam végig a vörös szőnyegen előjött egy emlék még gyerekkoromból. Amikor az első bálomra vitek. Amint beérek megint különös érzés fogott el. És ezek az érzések nem csalnak. Inkabb nem törődtem vele és elindultam a terembe ahol mindig ott probálom fel őket. Amint beérek szembetalálom magam a kislányommal és 5 meseszép ruhával. Sophie azzonnal iderohan és karjaimba vonom.
- Szervusz kincsem, izgatott vagy már. - nagy mosolyal az arcomon kérdezem meg tőle.
- Igen anyám már nagyon várom az estét is. - meséli csillogó szemekkel. Elengedtem Sophiet és szemügyre vettem az 5 darab ruhat.
Az első egy fehér és arany mintával volt diszítve és pánt nélküli. A második egy meseszép halványkék ruha volt amit virágok diszítettek. A harmadik egy lélegzet elállíto ruha volt terebélyes volt, fehér alapon kék minta volt egészen a felső részig. A negyedig volt kissé vissza fogottabb volt egyszerű anyaga volt meseszép kék színű és a felsőrészét csipkeréteg borította és ez kis méretben is volt de Sophie kérése az volt hogy ne egyruhában legyünk. És az utolsó volt talan a legszebb mindközölüg rengeteg anyag volt benne a legszebb ruha amit valaha láttam. Gyönyörű kék színe volt. A pánt része a vállon feküdt és rajta pillangó féle díszítés. De a legjobb a harmadig ruha volt a tökéletes. Anne szerint is Sophie szerint is. Sophie ruhája a negyedik volt amiből kissebb változat is volt. Annenak egy különleges ruhát adok ami még az enyém volt. Egy mese szép rózsaszínű ruha.
Remélem tetszeni fog neki, de biztosan tetszeni fog és mesésen fog állni neki. És majd egy szép fejdíszt is fog kapni. Mivel lassan elkezdődik a bál el kell készülni-e. ezért utána küldtem pár szolgát hogy készítsék el. Addig én leültem és vártam hogy készlegyen a hajam majd végül jöhet a korona.
Annenak a fejdíszt magam fogom átadni majd amikor készen lesz. Amint rámkerült a korona megcsodálhattam h milyen gyönyörű vagyok. Ismét elfogott az a furcsa érzés, remélem minden rendben fog menni és nem lesz semmi gond. A gondolatoból az ajtó nyikorgása törte meg. Oda kaptam a fejem és megláttam Eduardot. Mint mindig most is jóképüen nézett ki.
- Meseszépvagy. - mondta csillogó szemekkel. És közben közelebb lépett, majd végig simított a karomon.
- Köszönöm, de azért te sem panaszkodhatsz. - mondom neki mosolyogva mikozben a szemébe nézek, és lopok tőle egy apró csokot. - Van egy kis elintézni valom, várjatok meg.
És azzal el is indultam Annehoz. A szolgálo megmutattam hogy hol talaálom, amint megékeztem a szobához bekopogtam.
- Szabad. - jott tompán a hang. Amikor beértem a lélegztem elakadt. Meseszépen festett a ruhában.
- Fenseg. - hajolt meg. - Nagyon hálás vagyok önnek amiért oda adta a ruháját ez gyönyörű.
- Igazán nincs mit, de valami hiányzik még. - és elővettem a fejdíszt, majd leültettem és felhelyeztem.
- Felség mivel érdemeltem ki ezt? - könnyesedett be a szeme.
- Azzal hogy boldoggá tetted a fiamat. - mosolygokrá. - Lent találkozunk.
Ezzel ki is léptem a szobából. Elindultam a lépcső felé ahol már vártak rám.
- Indulhatunk? - kérdi Eduard mosolyogva.
- Igen. -nézek szemeibe mosolyogva.
 |
| 1. ruha |
 |
| 2. ruha |
 |
| 3. ruha |
 |
| 4. ruha |
 |
| 5. ruha |
 |
| Anne ruhája |
 |
| Elisabeth koronája |
 |
| Anne tiarája |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése